Hány ezer kilométert kell utazni ahhoz, hogy találkozzunk a szegedi szomszéddal?

A legutóbbi bejegyzés óta a legfontosabb velünk történt esemény, hogy a szegedi szomszédaink (és egyben barátaink) kiköltöztek Amerikába. Dénesnek útban hazafelé volt 8 órája az átszállásra a reptéren, így létre jöhetett egy találkozó. Vidámak voltunk, nagyon örültünk a találkozásnak! És szomorúak is, mert ki tudja mikor találkozunk újra...Innen is kívánjuk Nekik, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy azt eltervezték!

Mindig az tartja a gépet, aki a legkevésbé látszik a fotón...

Itt már látszódunk mindannyian.

Hogy ne csak a reptéren üljünk órákig, elmentünk Windsorba, meglátogatni a királynőt.

Háttérben a kastély bástyái.

Windsor kastély bejárata a turisták számára. Mivel a királynő nem tud mindenkit személyesen fogadni, így az őt ábrázoló szobor fogad mindenkit.

Nem, ez nem Pisa és nem a ferde torony. Ez egy aranyos, ferde pub.

Long walk. Az igazi angol parkok zöld fűjével.

Reptéri búcsú uzsi: nekem az elmaradhatatlan Cafe Latte, a fiúk szendvicset ettek.

Azóta telnek a hétköznapok. Dolgozunk. Irigykedve nézzük az otthoni fotókat, hogy már 28 fok van. Itt is volt 3 napig 20 felett, de megint visszaesett. Most 13 a maximum és mi még mindig fűtünk. Azt hiszem ezzel lehet a legjobban érzékeltetni a különbséget.
Már régen írtam a tollasról. Továbbra is folynak a vasárnapi tollas meccsek. Habár élvezzük a játszmákat, nagyon megszorongatjuk az ellenfelet, az állás kb: India-Magyarország: 203 - 0. :-)