Dolgos hétköznapok

Drága Barátaink és Családunk! Már nagyon sok üzenetet kaptunk, hogy írjatok már végre. Őszintén leírom, hogy a "nagy szünet" alatt már írtam egyszer, de valami baleset miatt 2 kattintással véglegesen sikerült kitörölnöm a bejegyzést. Még van mit tanulnom...
Ennek a hosszú csendnek írás nélkül 3 oka van.
Az első a sok munka. Attila felcsapott pizzafutárnak. Körülbelül 3 hétig kettő munkahelyen próbált megfelelni. A betanulás időszakában még bírta is fizikailag. Aztán belátta, hogy 2x8 órát képtelenség ledolgozni. Így ő most váltott és már nem csomagol, hanem pizzafutár Londonban! Gondoljatok bele: baloldali közlekedés motorral ( ami nagyon könnyen megy neki), angol nyelvtudás (van mit tanulnia még :-)), és ESŐ. Senki sem irigyli a házban mikor este, szeles, esős időben elindul dolgozni (mert az emberek rossz idő esetén és persze este rendelik a legtöbb pizzát). Bezzeg mikor hazajön! Na azt már irigylik, ugyanis minden műszak végén kap egy pizzát! Kíváncsi vagyok mikorra unjuk meg a pizzaevést? Kárba nem fog veszni, még mindig 14-en lakunk együtt, szóval mindig van egy éhes száj... Erről jut eszembe, hogy megint elköltöztek ketten és lettek helyettük új lakótársaink. Nagyon gyors a "fluktuáció".
Attila eddig élvezi a munkát, hiszen motorozhat. Egyenruhát, motort is kapott. Negatív oldala, hogy akkor indul dolgozni amikor én hazaérek és éjfélig vagy tovább is odavan.

Felismeritek?

Mostanában én is többet dolgozom. A karácsony közeledtével több a képeslaprendelés is.Emiatt túlórázunk. Mire hazaérek már nincs erőm semmihez.

A második ok: átestem a kultúrsokk utáni mélyponton. Mercitől tudom, hogy ez bekövetkezik mindenkinél, aki nem olyan tudatos világutazó, mint ő. A kezdeti pozitív élmények után elfáradtam, csak a rosszat láttam mindenben, nem volt erőm semmihez. Hát ezért sem írtam.

A harmadik ok a lustaság. Erre nincs mentség. De messze vagytok, nem tudtok mit tenni ellene. :-) Azért nagyon jólestek a sürgető üzenetek!