Daisypath Vacation tickers

2013. július 21., vasárnap

Családi kirándulások

Merci érkezését 1 hetes közös kirándulásokkal ünnepeltük meg.
Megnéztük közösen a Stonhenge-t, ahol nem lettünk okosabbak az eredetét illetően. Az idegenvezetés minden mondata így kezdődött: Lehet, hogy...


 Salisbury kisváros következett:
Itt őrzik a négy megmaradt Magna Carta-ból a legolvashatóbb példányt.
Itt ettük meg életünk legelső Subway szendvicsét. Mindenki magának választhatja ki, hogy mit kér bele, ezért nagyon ízlett mindenkinek! Már a kenyér kiválasztása is zavarba ejtő rendeléskor, mert 6 féle kifli féléből lehet választani, a többit már nem is említem...
Ez a bokor sárkány lett a kedvencem.
Cambridge következett a sok egyetemmel. Tiszta, nyugodt, rendezett kisváros. Valami miatt nagyvárosnak  képzeltem. Kellemesen csalódtam. 
Az egyik egyetem. Nagyon harrypotteres.
Működő, az utcát járó gőzautó
King's College

Egyetemisták gondolázást vállalnak egyenruhában az egyetemeket körbeölelő városi kis folyón. Nagyon hangulatos!

Sajnos nem győzöm a bejegyzéseket írni. A továbbiakban ajánlom Merci blogját: 
http://oneiric-fantasy.blogspot.co.uk/
Neki több ideje van lejegyezni a történteket. Mivel már együtt a család, olyan, mintha én írnám.  Számomra a legfontosabb, hogy 10 nap múlva indulunk haza!!!

































2013. július 14., vasárnap

Június

A számláló szerint már 9 hónapja és 3 hete vagyunk itt. Még örvendetesebb szám számomra, hogy 18 nap múlva indulunk haza!
Az elmúlt hetek nagyon gyorsan pörögtek, ezért le is maradtam a bejegyzésekkel. Lássuk csak mi is történt:  Egész júniusban nem akart nyár lenni. Reggelente 13 fokban indultam dolgozni, délután felment 19-20 fokra, majd este ismét lehűlt. Szinte naponta esett az a szitáló, szemerkélő angol eső, amit itt shower-nek hívnak. Közben "Ti" otthonról tudósítottatok, hogy hőség van, majd meg sültök. Én meg kabátban jártam dolgozni...
A  hónap fénypontja, hogy megérkezett Merci Kanadából. Izgatottan vártuk a reptéren, még névtáblát is írtunk, hogy biztos felismerjen bennünket az eltelt egy év után!

Sajnos Túró Rudit nem kaptunk, így Pilótával vártuk 


   A várakozás érzését nem lehet szavakba önteni. 10 hónapja nem láttuk az egyetlen lányunkat és mindjárt-mindjárt kilép azon az ajtón! És végül a találkozás öröme leírhatatlan:


2013. június 2., vasárnap

Elköltöztünk


Végre. Nagy fába vágtuk a fejszénket és elköltöztünk. Adódott egy jobb lehetőség, ahol csak mi ketten lakhatunk. Az utolsó szombat estét még kihasználtuk és együtt töltöttük a barátainkká vált lakótársakkal.
Még egyszer utoljára hozzáfogtunk egy "Catan" telepesei játéknak. Sajnos nem lett győztes, mert meguntuk idő előtt a játékot.

A játék kezdete. Én voltam mindig a narancssárgával.
Jött az újabb ötlet, hogy "Honfoglalózzunk" az interneten. Amibe aztán Merci is bekapcsolódott Kanadából.
Együttesen próbáltuk legyőzni a 18 éves lányunkat...

Egy kérdés a sok közül.   




20 perc sétányira lakunk a BL döntőtől. Ki gondolta, hogy két német csapat fog küzdeni egymással?

Attila a BL döntőn :-)


Mindenki németül beszélt körülöttünk...Londonban... nagyon furcsa volt!

Hajrá Dortmund! Nagyon látszik, hogy én végigdolgoztam a napot, aztán mentünk ki a stadionhoz.

Na, nézzétek hol lakunk. Nem egy Toscana, az biztos!
Ilyen ez a ház.

A garázsból alakítottak ki egy lakást, ahol lakunk.  Nem egyedi eset, minden 3. háznál ezt látni.

Az új utcánk látképe jobbról...(amint látjátok egyre közelebb lakunk a Wembley stadionhoz)

...és balról.
Kezdetben nehézségeink akadtak az internet hozzáféréssel, de szerencsére mára ez már megoldódott. Élvezzük, hogy végre nem kell sorban állni a fürdőszoba használatért, főzésért, mosásért és víz is van folyamatosan a nap bármely szakában! Bár már nem sok időnk van hátra itt Londonban, de megérte erre a kis időre is váltani.
Hirtelen jött ötlet alapján, ha már a magyarországi Depeche Mode koncertről lekéstünk, elmentünk a londonira! ( tinédzser korom kedvenc zenekara, miattuk egy ideig én is fekete, bő  nadrágban jártam folyamatosan...)
A jegy (elektronikus)

Ez már a novemberi koncert plakátja.
Az O2 aréna belülről. Gyülekezik a közönség.

Mindenki hozott magával még egy embert...

A koncert. 

2013. május 12., vasárnap

Hány ezer kilométert kell utazni ahhoz, hogy találkozzunk a szegedi szomszéddal?

A legutóbbi bejegyzés óta a legfontosabb velünk történt esemény, hogy a szegedi szomszédaink (és egyben barátaink) kiköltöztek Amerikába. Dénesnek útban hazafelé volt 8 órája az átszállásra a reptéren, így létre jöhetett egy találkozó. Vidámak voltunk, nagyon örültünk a találkozásnak! És szomorúak is, mert ki tudja mikor találkozunk újra...Innen is kívánjuk Nekik, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy azt eltervezték!
Mindig az tartja a gépet, aki a legkevésbé látszik a fotón...










Itt már látszódunk mindannyian.











Hogy ne csak a reptéren üljünk órákig, elmentünk Windsorba, meglátogatni a királynőt.

Háttérben a kastély bástyái.

Windsor kastély bejárata a turisták számára. Mivel a királynő nem tud mindenkit személyesen fogadni, így az őt ábrázoló szobor fogad mindenkit.

Nem, ez nem Pisa és nem a ferde torony. Ez egy aranyos, ferde pub.

Long walk. Az igazi angol parkok zöld fűjével.


Reptéri búcsú uzsi: nekem az elmaradhatatlan Cafe Latte, a fiúk szendvicset ettek.
Azóta telnek a hétköznapok. Dolgozunk. Irigykedve nézzük az otthoni fotókat, hogy már 28 fok van. Itt is volt 3 napig 20 felett, de megint visszaesett. Most 13 a maximum és mi még mindig fűtünk. Azt hiszem ezzel lehet a legjobban érzékeltetni a különbséget.
Már régen írtam a tollasról. Továbbra is folynak a vasárnapi tollas meccsek. Habár élvezzük a játszmákat, nagyon megszorongatjuk az ellenfelet, az állás kb: India-Magyarország: 203 - 0. :-)

2013. május 1., szerda

Végre május!

Úgy tűnik, nem kell tovább munkát keresnem. Maradhatok a Spaceships-ben ameddig szeretnék. Így nyárig itt dolgozom. Meg vannak velem elégedve és nekem is tetszik. Írtam már, hogy a szomszédunk a Nestlé kávé gyár? Kedvező széljárás esetén egész nap kávéillatban dolgozom :-). Terveim szerint tehát nem lesz több munkahely változásos bejegyzés!
Dolgos hétköznapjainkat éljük. Attila közben letette a CSCS kártyát, ami itt kötelező az építkezéseken.  Munkavédelmi vizsgaként lehet lefordítani.
Most május elsején nagyon sajnáljuk, hogy nem vagyunk otthon, mert itt nem munkaszüneti nap!
Voltunk közben a Tudományos Múzeumban:
Ennyi műhold kering a Föld körül

Stephenson első gőzmozdonya a Racket.

Működő gőzszivattyú

Postakocsi
Apollo 10 űrkabin, amiben 3 űrhajós jött vissza a Hold mellől.    
Még itt is találtunk magyar vonatkozást!

Kis dolog is tud örömet okozni. Ezt vettem a múlt héten Londonban:
Na és persze Túró Rudit is, csak annak nem volt ideje megvárni a fényképezést.
Felfedeztünk egy pakisztáni gyorsbüfét, most ez a kedvencünk, mert ilyen finomakat készítenek:

Nem maradhat ki a saját ízlésvilágunk sem:
Túrógombóc, ahogy Attila szereti.

És ahogy én szeretem.