Karácsony

Már huszonharmadikán elkezdtem a ráhangolódást. Mákos gubát  és krumpli levest főztem buggyantott tojással, kolbásszal. Mennyei magyar ízek!

Mákos guba vanília sodóval

Huszonnegyedike pontosan úgy telt, mint otthon szokott, attól eltekintve, hogy nem látogattuk meg anyukámat. Egész nap sütött, főzött egy lakótársunk és mi segítettünk neki. 8-an együtt "szentestéztünk", volt kire főzni. Volt húsleves, töltött káposzta, stefánia, csirkepörkölt, köretek, saláták, sütik. Én készítettem  a karácsonyi almás, kukoricás, majonézes salátát, a forralt bort, és a Merci kedvence sütit.
Az egész nap hangulata igazi karácsonyira sikerült. Zenét hallgattunk, feldíszítettük a nappalit, sütés, főzés. Nem szomorkodtunk egy pillanatig sem! Hálás vagyok a lakótársaknak ezért!

 

Csodaszép sütik ugye? Egy lakótársunk remekművei.

Csodaszép karácsonyfánk

A nappali

A húsleves már az asztalon...

Karácsonyi, villogós fülbevalót kaptam

Társasjátékkal fejeztük be a napot. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Másnap találkoztunk Zitával és Erzsivel. Így a családi program sem maradt ki a karácsonyunkból! Végre eljutottunk három hónap után egy igazi pub-ba. Az angol pub-ok hangulatát semmi sem tudja felülmúlni:

Ugye milyen otthonos?

Dec. 26. a londoniak számára a várva várt leárazások első napja. Egész London megindul shoppingolni. Félelmetes. Akkora tömeg van, mint augusztus 20-án Pesten. Dúródnak, tülekednek, babakocsit tolnak a lábamra.. Mindenki vásárol. A magunkfajtának majdnem elment a kedve a vásárlástól a tömeg miatt. Végül is nem adtuk fel, mi is próbáltunk asszimilálódni! Íme a bizonyíték:

Oxford Street

A hömpölygő tömeg

Egy kis gasztronómia

Azért nem írok sűrűn, mert úgy érzem nincs miről írnom.
Minden rendben van velünk. Folyamatosan dolgozunk, telnek a napok. Számomra már nagyon monoton, hogy 21. napja folyamatosan dolgozok. Nem vagyok kifáradva, mert ki tudom magam pihenni. Inkább a kikapcsolódás hiányzik.               
Szeretnék egy pár szót írni az angol ételekről. Amit eddig ettünk az nem közelíti meg a finom kategóriát. Számomra minden íztelen. Mintha nem ismernék a fűszereket. Amit kipróbáltunk:

English breakfast

Angol reggeli. Az a szénné égetett valami ott a jobb szélen, na, az nem ízlett. A többit már ismertük és szeretjük. Tojás, sült bacon, paradicsomos bab, és pirítós. Másik változatban kolbásszal adják ( virsli szerű a kolbászuk, nem hasonlít a mi kolbász fogalmunkhoz), talán úgy még finomabb.

Jacket potato

Hajában sült-főtt töltött krumpli. A képen tonhalas változatban. Óriás krumpli! Aki szereti a krumplit, annak ízlik. Nekem nagyon jólesett.

Hot-dog

Teljesen íztelen. Még a mustárnak és a ketchupnak sincs olyan íze, mint otthon!

Fish and chips

Ez a legutóbbi élményem. Attila nincs odáig a halért és a "szagáért", ezért be sem akart először jönni velem egy ilyen helyre, ahol halat árulnak sült krumplival. Pedig közel van nagyon hozzánk a képen is látható "Osztriga bár". Végül is győzött a kíváncsiság. Ennek sincs semmilyen íze. Íztelen. Még csak a sót sem éreztem rajta! Talán ezért adnak ehhez is ketchupot. Látszik a képen, hogy reggelire ettük...

Döner vagy kebab. Attól függ, melyik országból származik az eladó.

Attila persze nem halat kért, a képek is tanúsítják. Olyan nagy adagot kapott, hogy nem bírta megenni!

Az igazat megvallva igazán finomat akkor eszünk, ha főzünk, vagy ha az egyik lakótársunk: Tomi főz.

Közben járt a házban a Mikulás! A képen látható dolgokat nekünk hozta! Nagyon meglepődtünk! Ilyen gazdag Mikulással még nem is találkoztunk! Köszönjük Mikulás! Ígérjük, hogy jók leszünk jövőre is!

A mi Mikulásunk ilyen díszeket ragasztott mindenki ajtajára.

Mindjárt karácsony. Nem is gondoltuk előre, hogy az adventi vásár, a Dóm tér, maga a hangulat fog a legjobban hiányozni. Itt nincs meg az a hangulat. Nem látjuk a szívekben a várakozást, inkább csak a vásárlási lázat.
Sajnos nincs adventi koszorúnk. Van helyette egy karácsonyi díszítésű gyertyánk, amit meggyújtunk és egy szép mikulásvirágunk!
  Az időjárás sem a számunkra megszokott. Nappal 10 fok van, már nem esik minden nap. Valószínűleg elmúlt az ősz, remélem nem is fog esni már olyan sokat, és ez már a tél. Az időjárásnak sincs karácsonyi hangulata.
 Nagyon szomorú belegondolni, hogy nem megyünk haza karácsonyra.

Munkahely szédelgő

Nekem, (aki már 15 évet tanítóskodtam, összesen két munkahelyen) nehéz feldolgozni a mostani helyzetemet. Az elmúlt 2 hónap alatt már a 3. munkahelyen dolgozok. Igen, már új helyen vagyok. Az előző helyen, - amiről fényképet is raktam fel ide- elfogytak a képeslapmegrendelések. Mivel az ügynökségem nem tudott más munkát adni, regisztráltam egy másik ügynökségnél is. Már aznap dolgoztam. Photobox nevű cégnél gyártom a fényképes ajándékmegrendeléseket. Faliképek, kulcstartók, bögrék stb.
Itt nézhetsz utána az új munkahelyemnek:  http://www.photobox.co.uk/
Az orosháziaknak írom, hogy olyan, mint a Muszimontázs, csak gyár méretben. A "canvas" ( vászon ) osztályon vagyok jelenleg. A munkaidőm állandóan változik. Jelenleg 15-23 óráig dolgozok. Nagyon sok magyarral vagyok együtt ebben a "gyárban". Jó, mert nem érzem magányosnak magamat. Rossz, mert nem fejlődik az angolom. Egy olasz srác viccesen meg is jegyezte, hogy egy egész magyar falu átköltözött ebbe a gyárba?
 Sajnos ez a munka sem tart majd hosszú ideig és ismét odébb kell majd állni.
Attila továbbra is pizzafutár, még mindig tetszik neki.
Lassan hozzászoktunk, hogy London egy nagy nemzetközi olvasztótégely. Számtalan országból érkeznek ide emberek és töltenek itt  hosszabb-rövidebb időt. Kolumbiától a volt szovjet tagállamokig mindenhonnan jönnek. Már nagyon sajnálom, hogy nem vettem komolyan az orosz tanulást. Most nagy hasznát venném! Szomorú, ha összebarátkozol egy indiai munkatársaddal, de két hét múlva haza kell utaznia, mert lejár a vízuma. Természetesen sejtjük, hogy nagyon rossz körülmények közé lesz kénytelen visszamenni. Eszméletlen emberi életutakat ismerünk meg. Újra és újra rácsodálkozunk a mellénk sodródott emberek történeteire: anyák, akik hazájukban hagyták gyermekeiket és Skype-on csinálják együtt a házi feladatot, egy édesapa, akinek a kisebbik fia még nem tudott beszélni, mikor eljött otthonról, de már a kamerába mondja, hogy "apa". Persze vannak vidám dolgok is: ugyanez az apa egy évig Olaszországban dolgozott egy cirkuszban, ahol a tigriseket kellett gondoznia. Nem egyszerű feladat lehetett! Egy másik ember egy bizonyos szórólapot terjeszt egész Angliában, így a munkája miatt "kénytelen" bejárni az országot.

Amit még meg kell említenem az a vadállat állomány. A mókusokról tudtam, hogy nagyon sokat fogok látni. De a kövér madarakra nem voltam felkészülve. Úgy tűnik, hogy a londoni madarak sokkal jobban tápláltak, mint a hazaiak. Már láttam vadludat, galambot, sirályt. Mind jóval nagyobb volt, mint amihez én hozzá vagyok szokva. A jelenlegi munkahelyem mellett él két gyönyörű szép hattyú. Ők nem kövérek...
A rókák is váratlanul értek. Londonban az utcán sétálgatnak éjszakánként. Az első találkozáskor nagyon megijedtem. Állítólag itt szeretik, gyakran még etetik is őket.
Látom, hogy otthon esik a hó. Kitartás nektek! Mindjárt karácsony! Itt csak az eső esik.... mindig.