Karácsony

Már huszonharmadikán elkezdtem a ráhangolódást. Mákos gubát  és krumpli levest főztem buggyantott tojással, kolbásszal. Mennyei magyar ízek!

Mákos guba vanília sodóval

Huszonnegyedike pontosan úgy telt, mint otthon szokott, attól eltekintve, hogy nem látogattuk meg anyukámat. Egész nap sütött, főzött egy lakótársunk és mi segítettünk neki. 8-an együtt "szentestéztünk", volt kire főzni. Volt húsleves, töltött káposzta, stefánia, csirkepörkölt, köretek, saláták, sütik. Én készítettem  a karácsonyi almás, kukoricás, majonézes salátát, a forralt bort, és a Merci kedvence sütit.
Az egész nap hangulata igazi karácsonyira sikerült. Zenét hallgattunk, feldíszítettük a nappalit, sütés, főzés. Nem szomorkodtunk egy pillanatig sem! Hálás vagyok a lakótársaknak ezért!

 

Csodaszép sütik ugye? Egy lakótársunk remekművei.

Csodaszép karácsonyfánk

A nappali

A húsleves már az asztalon...

Karácsonyi, villogós fülbevalót kaptam

Társasjátékkal fejeztük be a napot. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Másnap találkoztunk Zitával és Erzsivel. Így a családi program sem maradt ki a karácsonyunkból! Végre eljutottunk három hónap után egy igazi pub-ba. Az angol pub-ok hangulatát semmi sem tudja felülmúlni:

Ugye milyen otthonos?

Dec. 26. a londoniak számára a várva várt leárazások első napja. Egész London megindul shoppingolni. Félelmetes. Akkora tömeg van, mint augusztus 20-án Pesten. Dúródnak, tülekednek, babakocsit tolnak a lábamra.. Mindenki vásárol. A magunkfajtának majdnem elment a kedve a vásárlástól a tömeg miatt. Végül is nem adtuk fel, mi is próbáltunk asszimilálódni! Íme a bizonyíték:

Oxford Street

A hömpölygő tömeg

Egy kis gasztronómia

Azért nem írok sűrűn, mert úgy érzem nincs miről írnom.
Minden rendben van velünk. Folyamatosan dolgozunk, telnek a napok. Számomra már nagyon monoton, hogy 21. napja folyamatosan dolgozok. Nem vagyok kifáradva, mert ki tudom magam pihenni. Inkább a kikapcsolódás hiányzik.               
Szeretnék egy pár szót írni az angol ételekről. Amit eddig ettünk az nem közelíti meg a finom kategóriát. Számomra minden íztelen. Mintha nem ismernék a fűszereket. Amit kipróbáltunk:

English breakfast

Angol reggeli. Az a szénné égetett valami ott a jobb szélen, na, az nem ízlett. A többit már ismertük és szeretjük. Tojás, sült bacon, paradicsomos bab, és pirítós. Másik változatban kolbásszal adják ( virsli szerű a kolbászuk, nem hasonlít a mi kolbász fogalmunkhoz), talán úgy még finomabb.

Jacket potato

Hajában sült-főtt töltött krumpli. A képen tonhalas változatban. Óriás krumpli! Aki szereti a krumplit, annak ízlik. Nekem nagyon jólesett.

Hot-dog

Teljesen íztelen. Még a mustárnak és a ketchupnak sincs olyan íze, mint otthon!

Fish and chips

Ez a legutóbbi élményem. Attila nincs odáig a halért és a "szagáért", ezért be sem akart először jönni velem egy ilyen helyre, ahol halat árulnak sült krumplival. Pedig közel van nagyon hozzánk a képen is látható "Osztriga bár". Végül is győzött a kíváncsiság. Ennek sincs semmilyen íze. Íztelen. Még csak a sót sem éreztem rajta! Talán ezért adnak ehhez is ketchupot. Látszik a képen, hogy reggelire ettük...

Döner vagy kebab. Attól függ, melyik országból származik az eladó.

Attila persze nem halat kért, a képek is tanúsítják. Olyan nagy adagot kapott, hogy nem bírta megenni!

Az igazat megvallva igazán finomat akkor eszünk, ha főzünk, vagy ha az egyik lakótársunk: Tomi főz.

Közben járt a házban a Mikulás! A képen látható dolgokat nekünk hozta! Nagyon meglepődtünk! Ilyen gazdag Mikulással még nem is találkoztunk! Köszönjük Mikulás! Ígérjük, hogy jók leszünk jövőre is!

A mi Mikulásunk ilyen díszeket ragasztott mindenki ajtajára.

Mindjárt karácsony. Nem is gondoltuk előre, hogy az adventi vásár, a Dóm tér, maga a hangulat fog a legjobban hiányozni. Itt nincs meg az a hangulat. Nem látjuk a szívekben a várakozást, inkább csak a vásárlási lázat.
Sajnos nincs adventi koszorúnk. Van helyette egy karácsonyi díszítésű gyertyánk, amit meggyújtunk és egy szép mikulásvirágunk!
  Az időjárás sem a számunkra megszokott. Nappal 10 fok van, már nem esik minden nap. Valószínűleg elmúlt az ősz, remélem nem is fog esni már olyan sokat, és ez már a tél. Az időjárásnak sincs karácsonyi hangulata.
 Nagyon szomorú belegondolni, hogy nem megyünk haza karácsonyra.

Munkahely szédelgő

Nekem, (aki már 15 évet tanítóskodtam, összesen két munkahelyen) nehéz feldolgozni a mostani helyzetemet. Az elmúlt 2 hónap alatt már a 3. munkahelyen dolgozok. Igen, már új helyen vagyok. Az előző helyen, - amiről fényképet is raktam fel ide- elfogytak a képeslapmegrendelések. Mivel az ügynökségem nem tudott más munkát adni, regisztráltam egy másik ügynökségnél is. Már aznap dolgoztam. Photobox nevű cégnél gyártom a fényképes ajándékmegrendeléseket. Faliképek, kulcstartók, bögrék stb.
Itt nézhetsz utána az új munkahelyemnek:  http://www.photobox.co.uk/
Az orosháziaknak írom, hogy olyan, mint a Muszimontázs, csak gyár méretben. A "canvas" ( vászon ) osztályon vagyok jelenleg. A munkaidőm állandóan változik. Jelenleg 15-23 óráig dolgozok. Nagyon sok magyarral vagyok együtt ebben a "gyárban". Jó, mert nem érzem magányosnak magamat. Rossz, mert nem fejlődik az angolom. Egy olasz srác viccesen meg is jegyezte, hogy egy egész magyar falu átköltözött ebbe a gyárba?
 Sajnos ez a munka sem tart majd hosszú ideig és ismét odébb kell majd állni.
Attila továbbra is pizzafutár, még mindig tetszik neki.
Lassan hozzászoktunk, hogy London egy nagy nemzetközi olvasztótégely. Számtalan országból érkeznek ide emberek és töltenek itt  hosszabb-rövidebb időt. Kolumbiától a volt szovjet tagállamokig mindenhonnan jönnek. Már nagyon sajnálom, hogy nem vettem komolyan az orosz tanulást. Most nagy hasznát venném! Szomorú, ha összebarátkozol egy indiai munkatársaddal, de két hét múlva haza kell utaznia, mert lejár a vízuma. Természetesen sejtjük, hogy nagyon rossz körülmények közé lesz kénytelen visszamenni. Eszméletlen emberi életutakat ismerünk meg. Újra és újra rácsodálkozunk a mellénk sodródott emberek történeteire: anyák, akik hazájukban hagyták gyermekeiket és Skype-on csinálják együtt a házi feladatot, egy édesapa, akinek a kisebbik fia még nem tudott beszélni, mikor eljött otthonról, de már a kamerába mondja, hogy "apa". Persze vannak vidám dolgok is: ugyanez az apa egy évig Olaszországban dolgozott egy cirkuszban, ahol a tigriseket kellett gondoznia. Nem egyszerű feladat lehetett! Egy másik ember egy bizonyos szórólapot terjeszt egész Angliában, így a munkája miatt "kénytelen" bejárni az országot.

Amit még meg kell említenem az a vadállat állomány. A mókusokról tudtam, hogy nagyon sokat fogok látni. De a kövér madarakra nem voltam felkészülve. Úgy tűnik, hogy a londoni madarak sokkal jobban tápláltak, mint a hazaiak. Már láttam vadludat, galambot, sirályt. Mind jóval nagyobb volt, mint amihez én hozzá vagyok szokva. A jelenlegi munkahelyem mellett él két gyönyörű szép hattyú. Ők nem kövérek...
A rókák is váratlanul értek. Londonban az utcán sétálgatnak éjszakánként. Az első találkozáskor nagyon megijedtem. Állítólag itt szeretik, gyakran még etetik is őket.
Látom, hogy otthon esik a hó. Kitartás nektek! Mindjárt karácsony! Itt csak az eső esik.... mindig.

Változás a hétvégékben

Már nem tudunk hosszú programokat szervezni hétvégékre sajnos, mert Attila hétvégén is dolgozik.
Nem adjuk fel, délelőttre és délre is szervezünk programokat. Így tettük ezt legutóbb is: Zitáék meghívtak minket ebédre!  Mennyei volt a menü: bableves és túrós csusza! Rengeteget ettünk, nem bírtuk abbahagyni. Nagyon hálásak vagyunk érte. Ti most otthon biztos azt gondoljátok, hogy na, ez nem nagy kunszt.Pedig az. Itt csak akkor érzünk megszokott, otthoni ízeket, ha főzünk. Az alapanyagok beszerzése sem könnyű dolog. Hát még az elkészítés! Nincsenek itt a megszokott edényeim, eszközeim. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy továbbra is 14-en élünk együtt. A konyhában néha alig lehet elférni. Sokszor elmegy emiatt a kedvem a főzéstől.

A túrós csusza... nyami!

Ő Pötyi, Zita nyuszija

Erről jut eszembe, hogy itt Londonban még működnek a kis boltok. Nem csak nagy multi bevásárló központok vannak, hanem kis pékség, élelmiszer, virágbolt, zöldséges stb. Nagyon szeretem ezeket a kis boltokat. Közvetlenebb, barátságosabb a kapcsolat az eladó és a vásárló között .Nekem jólesik, ha rám köszönnek mikor belépek egy boltba.  Magyarországgal ellentétben itt nem kínaiak, hanem főleg indiaiak működtetik ezeket a boltokat.
Miközben írom ezeket a sorokat Robbie Williams koncert van itt Londonban az O2 stadionban. Nagyon vicces, mert  az M1 és a Petőfi Rádió közvetíti élőben. Szóval ha otthon lennék, akkor látnám... Természetesen az interneten nem megy ilyenkor az online adás... De hallgatom a Petőfin! Haha, az működik!

Egy rövid kirándulásra is jutott idő.Egy közeli városrészt néztünk meg, amit Attila fedezett fel pizzaszállítás közben. A neve: Harrow on the Hill. Magániskoláiról híres. Minden iskolának külön egyenruhája van, amit kötelező hordani a tanulóknak.Az "állami" iskolák diákjainak is. Némelyik nagyon vicces magyar szemmel. Jellemző nagyon a hagyományok tisztelete és a tradíciókhoz való  végletes ragaszkodás. Íme néhány kép:

Minden magániskolához hatalmas sportpályák tartoznak.

Ugyanaz az iskola sportpálya II.

Ugyanaz az iskola sportpálya III.

 Látszik, hogy nem csak papolnak a mozgás és az egészséges élet fontosságáról, hanem meg is teremtik a lehetőséget hozzá. Ez nagyon hiányzik az otthoni iskolákból!

Harrow

Egy magániskola ( olyan Harry Potteres, nem?)

Az egyik iskola sport ruházata. Külön bolt van az iskola mellett az egyenruháknak.

Ez az igazán meghökkentő. Ennek az iskolának a diákjai frakkban járnak. Láttam őket, csak sajnos nem voltam elég gyors a fotózáshoz. Attila szerint még a pizzáért is így jönnek ki az épület elé. Vicces...

Ez egy vadiúj autó. Ki venne ilyet Magyarországon? Ebből is látszik mennyire fontos nekik a tradíció.

"Királyi" postaláda.

Persze megint esik az eső... Mindig esik.. Szerencsések voltunk a fényképekkel, hogy akkor pont nem esett.
Napsütéses őszt kívánok mindenkinek! ( Eddig az ősz volt a kedvenc évszakom. Na de ennyi esőt?!?!)

Dolgos hétköznapok

Drága Barátaink és Családunk! Már nagyon sok üzenetet kaptunk, hogy írjatok már végre. Őszintén leírom, hogy a "nagy szünet" alatt már írtam egyszer, de valami baleset miatt 2 kattintással véglegesen sikerült kitörölnöm a bejegyzést. Még van mit tanulnom...
Ennek a hosszú csendnek írás nélkül 3 oka van.
Az első a sok munka. Attila felcsapott pizzafutárnak. Körülbelül 3 hétig kettő munkahelyen próbált megfelelni. A betanulás időszakában még bírta is fizikailag. Aztán belátta, hogy 2x8 órát képtelenség ledolgozni. Így ő most váltott és már nem csomagol, hanem pizzafutár Londonban! Gondoljatok bele: baloldali közlekedés motorral ( ami nagyon könnyen megy neki), angol nyelvtudás (van mit tanulnia még :-)), és ESŐ. Senki sem irigyli a házban mikor este, szeles, esős időben elindul dolgozni (mert az emberek rossz idő esetén és persze este rendelik a legtöbb pizzát). Bezzeg mikor hazajön! Na azt már irigylik, ugyanis minden műszak végén kap egy pizzát! Kíváncsi vagyok mikorra unjuk meg a pizzaevést? Kárba nem fog veszni, még mindig 14-en lakunk együtt, szóval mindig van egy éhes száj... Erről jut eszembe, hogy megint elköltöztek ketten és lettek helyettük új lakótársaink. Nagyon gyors a "fluktuáció".
Attila eddig élvezi a munkát, hiszen motorozhat. Egyenruhát, motort is kapott. Negatív oldala, hogy akkor indul dolgozni amikor én hazaérek és éjfélig vagy tovább is odavan.

Felismeritek?

Mostanában én is többet dolgozom. A karácsony közeledtével több a képeslaprendelés is.Emiatt túlórázunk. Mire hazaérek már nincs erőm semmihez.

A második ok: átestem a kultúrsokk utáni mélyponton. Mercitől tudom, hogy ez bekövetkezik mindenkinél, aki nem olyan tudatos világutazó, mint ő. A kezdeti pozitív élmények után elfáradtam, csak a rosszat láttam mindenben, nem volt erőm semmihez. Hát ezért sem írtam.

A harmadik ok a lustaság. Erre nincs mentség. De messze vagytok, nem tudtok mit tenni ellene. :-) Azért nagyon jólestek a sürgető üzenetek!

Édes Otthon

Egy pár szó lakhelyünkről.
Magyar szemmel sorházban lakunk. 13-an. És ez nem vicc. Amikor megjöttünk 14-en voltunk. Elég gyors a cserélődés. Már 5-en kiköltöztek és jöttek 4-en. Ennyi nevet is nehéz megjegyezni!
Az alap" mag" állandó. Mindenki magyar. Nagyon szerencsések vagyunk, mert rendszerető, barátságos, intelligens lakótársak közé csöppentünk. Mi vagyunk a legidősebbek, jó 10 évvel fiatalabbak nálunk a többiek. Tartottak is tőle, hogy nem tudunk majd beilleszkedni közéjük, de minden simán ment...legalábbis ezt mondják :-).
Mindenhol lakik valaki. A "garázsban" ketten, az "étkezőben" hárman ( persze át vannak alakítva szobának), stb. Mi a tetőtérben vagyunk, ahol csak 2 szoba és egy fürdőszoba van. Előnye: a fürdőszobát csak ez a két szoba használja, elszigeteltebb a többi szintnél. Hátránya: magasan van, mindenért lépcsőzni kell és nagyon kicsik a szobák kb: 3x3,5m.
 A ház tehát 3 szintes. Minden helyiség (európai szemmel nézve) apró, szűk.
A bérletet hetente kell fizetni. Magyar viszonylatban nagyon-nagyon drága a szobabérlés is. A különbség, hogy itt, ha van minimálbéres fizetése valakinek, akkor ki tudja fizetni és még mellette meg is tud élni.

Jól érezzük magunkat a házban. Nekem (Anna) nehezebb feldolgozni ezt a tömeget egy lakásban állandóan ( és arról még nem is beszéltünk, hogy jönnek látogatóba barátok, rokonok stb.) Lassan mindenhez hozzá lehet szokni...

Az utcánk

A sorházak, ahol lakunk. Ahol a mi kocsink, ott élünk.

A konyha

A mosógépnek a konyhában van a helye. Láttatok már ennyi mosogatószert egy konyhában?

Ezt látjuk a szoba ablakból: Wembley stadion.

Este, ha rendezvény van ki van világítva.

A "szekrényeink"

A szobánk

Hétvégék

Elhatároztuk, hogy minden hétvégén megnézünk valamit. Ezt a valamit az időjárás határozza meg. Tervünk van sok, az időjárás alakítja az aktuális programot. ITT MINDEN NAP ESIK!!! Borzasztó.
Többségében fényképes beszámoló következik.
Legelőször is meg kell említenem, hogy London kisvárosias. Nem jellemzőek a magas épületek. Maximum 3 szintesek a házak. Persze van itt is belváros nagy minisztériumi épületekkel stb., de az átlag magasság sokkal alacsonyabb, mint amire számítottam. Rám ez pozitívan hat. Úgy érzem, sokkal tágasabb a tér, több a levegő. Barátságosabb városnak tűnik minden nagyvárossal szemben. Nem is hiszi az ember, hogy 12 millió fölött lakunk itt...
Íme egy utcarészlet:

Sajnos egy híres teniszezővel sem találkoztunk :-( Csak jogsit honosíttattunk.

Na erre számítottatok?


Első hétvégi sétánk a belvárosban:

A BBC tv székház előtt a zuhogó esőben, kiöltözve, természetes nyugalommal, kígyózó sorokban várják a nézők a beléptetést

Buchingam Palace 

London Eye  kalocsai mintás cipőben :-)

A következő hétvége: A British Múzeum. Kihagyhatatlan, ingyenes és nem elég rá 1 nap. Még minimum egyszer visszamegyünk (egy újabb esős napon).

Merci! Erről tanultunk, ugye?

II. Ramses

Akkor ez most Olaszország vagy Anglia?

Marika! Végre egy hely, ahol nem kell megszámolnod a lépcsőket!

A Rosette-i kő. Kulcs a hieroglifák megfejtéséhez.

"Frontálisan monumentális hatást kelt."

300

Milyen pici vagyok!?!...

2000-ben átadott új részleg. Igen, ott a felhők látszanak!

Noémi! Egy szelet brownie ennyibe kerül. De nem olyan finom, mint amit te sütsz...

Hát bekerültünk a British Múzeumba is....Ez a legnagyobb névértékű bankjegy amit eddig kiadtak.

Pénzt így is lehet gyűjteni, nem csak bankban!

A taxikat nem lehet kihagyni a fényképekből

Queen musical-t játszó színház

A Regent's Park
London tele van szebbnél-szebb óriási parkokkal. Még most, október végén is rendezettek, gondozottak, tiszták. Egyébként az utcák is átlagban tiszták. Kutyakaki közel nincs annyi, mint Pesten.
Szóval a parkokba járnak az emberek egy kis természetet magukba szívni az itteniek, mint ahogy a filmekben láttuk. Megcsodáltuk a parkot, sajnos képet közben alig készítettünk. ( Mindez a Baker Street mellett, a Madame Tussauds közelében.)

Mókusok minden parkban

Nagyon megszerettük...

Találkoztunk Mr Bean-nel is

Szép hétvégét mindenkinek!